Hópelyhek csengetnek szemembe; szánkók
szaladnak évek pusztáin át
felém; az utcán Muci jön, máslis
taknyos, lobogó haju lány.
Rázzák, rázzák a fák a virágot
hóból; virág és pille: hó.
Avasszagu bunda préme csikland:
micsoda félszerből jött értem a szán?
Illanok a gyémánt tél mosolyában.
Évek, évek és rónatáj...
Vágja a szán szele fülem és orrom...
Micsoda nagy madár ül ott a fán?
Alszik a falu, a téli Szeremle -
Hejhó! jár-e a szekcsői komp?
Tulcsenget a csend az egész világon
vatták vattáznak minden körűl.
Ott tul a csönden száz ágyuk szögezve.
De még az évek elfedik azt,
az évek béllelt sáncai alján
iszonyu robbanások alszanak.
Talán mindegy hogy jövő-e, mult-e?
Szánkók rohannak az éveken át
ma csönd vattázza a pesti utcát
kislányok járnak a hórács között.