Hol fürge véna, ép poéta-nedv:
nem ritka vendég énekelni kedv.
De hol a jó modell s nem hiu tárgy?
Ilyet nem annyit lel az ifju vágy,
mert olvasott bár dús könyvtárokat,
Szemmel nem látott szerfelett sokat.
Duskálok, mint vackorban a cigány...
nekem nem jó, miről zeng a pogány.
Nem kenyerem a megelégedés,
ha sok van, nekem akkor is kevés,
de korra hatni sem vágyom igen:
a filozófiák hagynak hidegen.
Az istenek s a nagy világszelek?
ifjú vagyok! törődöm is velek!
a szörnyű harc s a végzetes faló
ilyen szelídebb lantra nem való.
Mit bánom a világnak száz baját?
Gizit dicsérem s szép szemét s haját.