Hová lesz a világ ha meghalok?
Ó rövid éjek, hosszu nappalok,
ó keserű nap, édes holdvilág,
szúrós tövisek és hullatag virág,
zöld bársony völgyek, szürke kőhegyek,
hová lesztek ti mind, ha elmegyek?
Ó éles kék ég, tompa barna dombok,
kevély kőszálok, hajló puha lombok
s te emberarc, arcomhoz oly hasonló,
ti mély szemek, melyekbe nézni oly jó,
tavak, melyekben megfürdik a lélek,
hová lesztek ti mind, ha én nem élek?
Kik bennem vagytok, lelkem részeként,
hogy élitek tul ezt a bús edényt?
Magammal sírba nem vihetlek el,
magam nélkül nem képzelhetlek el,
mint edény nélkül nem a drága bort -
edénye törve, földön szertefolyt.
Edénytek törve, földön szertefolytok -
érez-e más, mint én? és lesz-e boldog,
mint telt edény boldog a drága borral,
melyet gyöngyökbe titkos heve forral -
érez-e más, mint én? és lesz-e boldog
veletek, ha kívülem szertefolytok?