Hopp, ma pille, költeményem
ne szégyenkezz szállani: -
üdvözöllek, uj reményem,
örömöm hullámai!
Ti viszitek messze széllyel
széllel-béllett vágyamat
és ha elfáradtam, éjjel,
illatos diólevéllel
ti vetitek ágyamat.
Milyen jó hogy vágyam tajték,
könnyű béllelése szél!
Reng reményem habja: rajt még
hajszálamra sincs veszély.
Viharától mitse félek:
én mindég föllül vagyok;
páncélossal sem cserélek,
mint afféle széllel-béllett,
hogy olyan könnyű vagyok!
Hátadon, diólevélen,
vess, habom, hát ágyat itt!
Habon és diólevélen
aki könnyű, nyughatik. -
Ember, a tengert ne célozd
megbékózni: nem lehet!
Hiu hittel ne acélozd
vak teherrel ne páncélozd
habra hányott lelkedet.