Van e földön sok lehetség, sok borzasztó gondolat, melytől fázik gyenge hátad, égre lázad gyér hajad; van e földön (s egyre több lesz) sok véletlen Vakeset, mely akár egy őrült isten zúzza kínra szívedet;
gondolat, amellyel élni egymagában hősiség; csoda, mely már lehetetlen, puszta álma is kisért: de legszörnyübb gondolatnak, legborzalmasabb csoda az hogy nincs csoda a földön, az hogy nem lehet csoda.
Hős vagy ember, mái ember, ki e gondolattal élsz, hős mert élsz és nem vársz semmit, hős mert élsz és nem remélsz. Ó ha sikerülhet olykor minden társaságtól válnod s nincsen nyitva könyv előtted, s nincsen gondod s még sincs álmod
(hogyha könyved, gondod, álmod, társaságod a magány, akkor tudsz csak önmagadról, akkor élsz csak igazán) nem roskaszt-e akkor össze ennek a gondolata: az hogy nincs csoda a földön, az hogy nem lehet csoda?
Az hogy semmi, semmi, semmi nem történhet, semmi uj, nap jön éjre és tavasz jön télre válhatatlanul; az hogy vergődhetsz örökké, falba fejed verheted, mégsem fog történni más mint ami rég megirva lett;
az hogy sínek vannak rakva a világkerék alá s nincsen semmi, nincs erő mely sínéről kihajtaná; az hogy e világ egy fád gép, lázadásra ostoba; az hogy nincs csoda a földön, az hogy nem lehet csoda.
Elfeledtet tán egy percre jóltevő gond, társaság; könyv, bor, álom képzeletre fest talán hamis csodát; de magadba, öntudatban, magadé és szabadon, „Mind hazudság!” - igy kiáltasz temetősdi ágyadon -
„Mind hazudság! nincs szabadság! csupa rabság életünk; sors pórázán, buta bárány, vágóhidra mehetünk, egy uton csak: nincs választás! s türhetetlen kaloda az hogy nincs csoda a földön, az hogy nem lehet csoda.”
Ok és Kényszer, két borzasztó, istenek közt óriás ül e bús buta világon, buta bús lidércnyomás s ha csak moccan rab világunk, már fején e fene két óriásnak érzi nyomni halhatatlan fenekét. -
S hogyha kérdezné az Isten: „Világ, mért van rajtad átok? Nemde minden jót megadtam? Béna lelkek mit kivántok?” azt kellene válaszolnunk (jaj, hogy nem lehet soha!): „Adj Uram csodát csak egyszer! egyszer csak legyen csoda!”
Cookies on Poetry Cove