Egyenes úton mentem én -
ti kitértetek jobbra-balra.
Ti szavakra figyeltetek
én csak a dalra, csak a dalra.
Szörnyü dal volt, szörnyü dal!
Némulj meg, pajtás, ne kiálts
és vedd a sírást hasztalannak:
aki hallotta ezt a dalt,
a szíve süketült meg annak.
Szörnyü dal volt, szörnyü dal!
Gondolj a zengő tengerekre!
gondolj a Sorsok iszonyú
muzsikájára, szent ereklye
csókjára, titkos alkonyú
szigetekre, bús-badar
ópiumokra, meztelenbe
fúlásra, múlás, indulás
csengetyűjére, esztelenre,
vad valóságra, mely varázs...
Szörnyü dal volt, szörnyü dal!
Ti szavakra figyeltetek:
s szomorú a szavak hatalma:
nem hallatszik át a dal.
De hát jobb volt-e énnekem
menni nem nézve jobbra-balra
a hang után mely őrületbe csal?
bitók alatt, ágyúzugásban,
vakok módjára, millió
csapdák közt, béna megszokásban
s hipnotizálva kábuló
fővel menni, bús ital
rabja módjára, csak a dalra
figyelve menni, különös
züllésben, semmi mást se hallva
és minden célra közönyös...
Szörnyü dal volt, szörnyü dal!
Némulj meg, pajtás, ne kiálts,
és vedd a sírást hasztalannak:
aki hallotta ezt a dalt,
a szíve süketült meg annak -
Szörnyü dal! Szörnyü dal!