Cigánydal

Zörg az ág és zug a szél cigányasszony útrakél feje piros keszkenős zsír haján a rossz kenőcs

lepedőbe köti bugyrát úgy viszi a pereputtyát csípőn kötve csücske kettő nyakán lóg a másik kettő.

Háti jószág, pereputty: pici rajkó, jól aludj! Mezők jönnek, erdőségek jó vidékek, rossz vidékek

szép hazák, zöld hazák: jár a szél és zörg az ág. Bús szederfa álldogál

pici rajkó sírdogál bús szederfa naptól szárad, cigányasszony ina fárad fára köti lepedőjét

úgy ringatja csecsemőjét. Bölcsőt tartja: bölcs a fa; Szedret adja: jó a fa. Ad tüzet is száraz ág:

mindenütt csak hajt az ág hogyha tüz van: a tüz ég is kerül hozzá kis fazék is kis fazék

nagy fazék mindenütt csak jó az ég. Ágra köti lepedőjét úgy ringatja csecsemőjét:

»Ági jószág, pereputty pici rajkó, jól aludj. Mezők jönnek, erdőségek jó vidékek, rossz vidékek:

teneked mind jó vidék; mindenütt csak kék az ég. Ne felejtsd, hogy ágrul lettél szederfa alatt születtél

s mint a röpke mag az ágrul, úgy leszakadsz majd anyádrul se apád, se anyád,

se országod, se tanyád.« Mesél neki rémeket, dalol neki éneket: »Ági jószág, pici lélek

milyen jó neked az élet: hogyha jön a csunya szél, pici rajkó picit fél ad tüzet a száraz ág:

kivárod a tavaszát. Hogyha ég a nap sugára a gazdának nagy a kára; neked semmi, kis bolond:

mindenütt csak hűs a lomb: Cse’bogár, Cse’bogár, a gazdának csupa kár.«

»Mezők jönnek, erdőségek, jó vidékek, rossz vidékek teneked mind jó vidék: mindenütt csak kék az ég.

Erdőn hogyha zsidót látsz, meg se nézed, neki látsz. Mezőn hogyha lányra lelsz, meg se kérded, úgy ölelsz.

Nem hiába ágrul lettél szederfa alatt születtél s mint a röpke mag az ágrul, úgy szakadsz le majd anyádrul

se apád, se anyád, se országod, se tanyád.«