Fénnyel az Isten
öntözi a földet;
kannája ezüst
rózsája a hold.
Kannája alatt a
locsolt fü legörbed...
Ideges fejed is
párnára hajolt.
Itasd, égi Kertész,
bolond virágomat:
hadd járja be lelkét
e béke-ár;
hadd legyen benne
minden gondolat
csöndes és gyengés
mint a holdsugár.
Ha holdat látok
látom Azt, aki régen
így beszélt: „Boldogok
a szelidek.”
Suhan az égen:
körülötte kéken
szent felhőasszonyok
fátyla libeg...
Oh, felhők, égi
ápoló-szüzek!
hűstüzű csillagok
s te síma bolt!
hegeszd remegő,
véres életünket!
s táplálj csitító
tejeddel, hold!