Az Eszme drága lobogóját
kezükbe kapták a gazok
Sárral és vérrel mártogatták
s rongy pénzzé tépték szét azok
Egy ország dőlt amerre mentek,
Istenből halt ki egy remény
Romjain romos életemmel
könybetikkadtan állok én.
Jaj engem is bekentek sárral
hogy fajtám undorodva lát
S viselem mint zsidók viselték
a sárgafoltos csúf ruhát.
Barátaim elhagytak engem
egy árva hívem nem maradt
Nincs senki nálam üldözöttebb
magyar a magyar ég alatt