[Aki a kékes égbe néz...]

Aki a kékes égbe néz nem fél-e hogy majd belevész? Nem fél-e hogy majd belefullad? Fejjel fölfelé belehullhat.

Mert amint fölszegi nyakát, eltűn a föld s a földi gát. S a levegőég neki tenger s a levegő hala az ember.

Aki a kékes égbe néz nem fél-e hogy majd belevész? Hogy majd belepottyan a dombrul, amint a föld golyója fordul?

S e levegő, mely vízsűrű, s e viz, amelyen nincs bürű, s ez ugróháló, végtelenbe nyulván fogadja mint az öngyilkost a hullám?

Aki a kékes égbe néz nem fél-e hogy majd belevész? s a szellemeknek hull a kába mély, híg, padlótalan lakába,

ahol magas és mély a szállás, ahol nincs mozgás, nincs megállás s a hálón, amely végtelenbe tágul kihull a végtelen világbul?