A veranda hüvös már
vadszöllőlomb vörös már.
Fanyar bor az asztalon
Lelkünkben az unalom.
Megtörött a bor szine
mint a haldoklók szeme.
Iszunk apró kortyokat
hallgatunk rá nagyokat.
Nézzük a vén telkeket
a vetkőző kerteket.
Aki maradt, bús levél,
fázik mind és fáj és fél.
Fázik mind és fél és fáj
valami rossz vándort vár.
Jön a vándor mogorván
köpönyegét vonszolván.
Köpönyege föllege
betakarja az eget.
Lehellete csunya szél
akit ér az meg nem él.
Jaj levelek, hol bujjunk?
Mit csináljunk, lehullunk.