VÖRÖS RÉBÉK

„Vörös Rébék általment a Keskeny pallón s elrepült -” Tollászkodni, már mint varju, Egy jegenyefára űlt.

Akinek azt mondja: kár! Nagy baj éri és nagy kár: Hess, madár! Ő volt az, ki addig főzte

Pörge Dani bocskorát, Míg elvette a Sinkóék Cifra lányát, a Terát. De most bezzeg bánja már,

Váltig hajtja: kár volt, kár! Hess, madár! Pörge Dani most őbenne Ha elbotlik se köszön,

S ha ott kapja, kibuktatja Orrával a küszöbön. Pedig titkon oda jár, Szép asszonynak mondja: kár!

Hess, madár! Cifra asszony színes szóra Tetteti, hogy mit se hajt: „Kend meg köztünk ne csináljon

Háborodást, házi bajt, Nem vagyok én csapodár.” Rebi néni mondja: kár! Hess, madár!

Másszor is jön, hoz fehér pénzt, Piros kendőt s egyebet: „Nesze, lyányom? e mézes bor Erősítse a szived:

Szépnek úgy nem tenni kár!” - „Hadd jöjjön hát a kasznár.” Hess, madár! Háborúság, házi patvar

Attól kezdve van elég; De nem hallik a szomszédba: Pörge Dani tűri még. A bölcső is ott van már:

Künn egy varju mondja: kár! Hess, madár! „Asszony, ördög! vidd apádnak Haza ezt a gyermeket -

Ne! a varjut (hol a puskám?) Útra meglövöm neked.” Varju azt se mondja: kár! El sem is rebbenti már:

„Hess, madár! Híre terjed a helységben:. „Tudjátok, mi az eset? Pörge Dani egy varjút lőtt

S Rebi néni leesett!” Rebi lelke nem vón’ kár: De, mint varju, visszajár Hess, madár!

Gyilkost a törvény nyomozza; Szegény Dani mit tegyen? Útnak indul, bujdosásnak, Keskeny pallón átmegyen.

Szembe jött rá a kasznár. Varju elkiáltja: kár! Hess, madár! Keskeny a palló kettőnek:

Nem térhet ki a Dani; Egy billentés: lent a vízben Nagyot csobban valami. Sok eső volt: mély az ár.

Varju látja, mondja: kár! Hess, madár! Bujdosónak kín az élte; Reszket, ha levél zörög:

Felvont sárkányt vesz kezébe, Hajtja éh: „megállj, görög!” Varjú mind’ kiséri: „kár!... Fennakadsz te, szép betyár!”

„Hess, madár!” „Most ebédre, hollók, varjak Seregestül, aki van! De szemét ne bántsa senki:

Azzal elbánok magam.” Fekete volt; mint bogár: Asszony ott sír: „mégis kár! Hess, madár!”

Vörös Rébék általment a Keskeny pallón: most repűl; Egy varjúból a másikba Száll a lelke, vég ne’kül

S kinek ő azt mondja: kár! Nagy baj éri és nagy kár. Hess, madár!