A vers jó, csak az a hiba, hogy sok lábai sánták,
Sándor öcsém, máskor görgetegebbre csináld.
Kanna akarván
Lenni, minek váltál csuprocskává a korongon? (Horác.)
Vág, szúr, csíp, harap, öl: simit is, de nem ám szőrmentén.
Nem csoda, Borzos, azért, hogy hajad élire áll.
Szép, jó vagy, de az álnevet hagyd; mert rajtad a névnek
Megbosszulja magát jogszerű birtokosa.
Bezzeg ez ám megfőzte, követvén Róma szakácsát,
Hús, víz benne elég; kár, sava hogy kimaradt.
Ostoba Kauderwelsch! ez az öt sor jó az egészben.
Meglehet, úgy is van, de hisz a patvarba!
Annyi lángliszt közé egy gyüszűnyi korpa!
Nem az a baj, hanem, ha oly rég nem tettem,
Most a korpa közé minek elegyedtem.
Tudtam én előre, hogy evvel így járok,
Hogy utamat állják pinduszi betyárok;
Elismerik: hajdan hogy voltam valami:
De ma nem engednek helyet szorítani.
Ez nem jó-akarat, vagy hozzá-nem-tudás,
Beteg oroszlánynak volt szánva e rugás,
Ki, bár nem oroszlány, csak másforma beteg:
Bír mondani annyit: „én ilyet megvetek”.