TÖRÖK BÁLINT

Izabella királyné Budában Azt se tudja, hova lesz buvában: Két ellenség két felől szorítja, Szívét a gond száz felől borítja.

Összegyüjti budai tanácsot: „Jó emberek, adjatok tanácsot: Boldogasszony temploma keresztjén Török zászló lengjen, vagy keresztyén?”

Szól a biró nagy Isten szavával Tizenharmad szék-ülő magával: „Mire a nap még egyszer kisütne, Német zászló lesz oda felütve.”

Titkos éjjel a kaput kinyitják, Magyar urak ezt nem is gyanitják: Török Bálint, György barát, vezérek! Kár alunni mostan a vezérnek.

Nem aluszik a barát, felébredt; Török Bálint ruhát sem cserélhet: Az ellenség, ki nyakra, ki főre, Takarodik a várból előle.

Jár a barát postája, követje, Szolimánhoz titkos üzenetje; - Maga Bálint csak morog; csak ümget „Ez is elád maholnap bennünket!”

Sárga lovát nyergelik atlaszra, Úgy robog a budai piacra, Nagy sokaság közibe úgy léptet: „Halljátok ezt ti budai népek!”

„Áruló az, áruló a neve, Verje meg a magyarok Istene, Aki Budát - gyilkolom a fattya! - Kettő közül egynek is feladja.”

- „Áruló az, áruló a neve, Verje meg a magyarok Istene, Aki Budát közülünk feladja, Török Bálint szavát nem fogadja.”

Érkezik a vad pogány, sereggel: György, a barát, összesúg ezekkel; Maga Bálint, ha szivből, ha szinre, A basának dolgozott kezére.

„Két ellenség a Duna-két-parton: Kevés annak az én egy jó kardom: Egyiket a másikkal - hiába! Ahogy lehet” - gondolja magába.

Hétfő napon hajnalhasadáskor, Veresebb az ég alja, mint másszor; Hajnal előtt a Szentgyörgy terére Vágtatott a magyarok vezére.

Ágaskodik jó lova magasra, Kukorékol a csaták kakassa; Hej! mit akar a Bálint ma reggel Török-magyar egyesűlt sereggel?

Amit akar meg is teljesíti, Hajnali szél zászlaját röpíti, Maga pedig kardját emelinti Török Bálint, jó vitéz, Enyingi.

Széles a víz a Duna árkában: Ne menj neki, bolond cseh, vaktában! Nekimenne, ha partja se volna, Vize helyen pokol tüze folyna.

Fut a vezér maga is, vesztébe, Beletört a gyalázat szivébe: Szegény öreg! hogy ki nem huzhatta, Futásában elvérzik miatta.

Török Bálint, jó vitéz, Enyingi! Vitézséged ne mutasd nagyon ki, Mert a pogány bizony megigenli, Gonosz barát ellened ingerli.

Gonosz barát hitszegő tanácsa Azt a vermet csak ássa, csak ássa, Ki miatt lesz Budavár bukása, Török Bálint hálóba jutása.

Győzedelmes ütközet elmulván, Izeni a Szolimán nagy szultán: „Fiam Bálint, magyarok vezére, Jöszte hozzám ebédre; ma délre.

Jöszte hozzám az ország nagyával, Izabella királyné fiával: Atyja után én vagyok az atyja, Árvaságát meg sem is siratja.”

Gondolkozik a Bálint magában: Nem lesz-e jobb maradni Budában? Mintha sugná, valami azt mondja: Ne menj, Bálint, a török táborba!

Király-asszony ellenben azt mondja: „Török Bálint, te segíts bajomba: Gyermekemet nem adom barátnak, Szivében nincs érzelme apáknak.

Neked adom, hűséges jobbágyom! Neked is van két fiad Torbágyon: Mintha egyik volna most öledbe’, Viseld gondját, úgy adom kezedbe.” -

Hosszas ebéd a török szultáné, Hátra van még a fekete kávé; Török Bálint tétova tekintget: „Körülfogott a jancsár bennünket!”

„Nézz ki fiam, gyenge kis apródom! Látsz-e nagy port a budai úton?” - „A szombati kapuja kitárva, Ott megyen a sok török Budára.”

„Nézz ki megint, édes kis apródom: Jaj Istenem, be szörnyen aggódom.” - „Izabella királynét csalárdul Költöztetik kifelé a várbul.”

„Harmadszor is nézz ki még apródom; Oh! hogy erről tenni már nincs módom... - „Boldogasszony tornya tetejében Félhold ragyog a kereszt helyében.”

Jő parancsa Szolimán szultánnak, Parancsolja Verbőczi Istvánnak: „Te fogsz lenni az ország birója; Török Bálint itt marad egy szóra.”

Parancsolja azután barátnak: „A csecsemőt vidd el az anyjának, Te fogsz lenni ország kormányzója; Török Bálint itt marad egy szóra.” -

„Hej! az a szó több-e mint egy másik? Minek jöttem én azért Mohácsig!” „Fiam Bálint, érjük el Eszéket: Becsülettel hazaküldlek téged.”

„Hej! az a szó hosszu már egy hétig; Hosszu nekem Budától Eszékig.” „Fiam Bálint, ne tüzelj, várd sorra: Hadd megyünk le, ne tovább, Nándorra.”

„Nagy Szolimán! nagy a te hatalmad, Nándor alól most tovább lecsalhat...” - „Kutya voltál, az maradsz, de vason: Láncot neki, hogy ne haraphasson!” -

Várja szegényt - beh mihaszna várja! - Odahaza a szép két kis árva: Minden reggel kimegy az utcára, Édes atyját de mihaszna várja.

Várja szegényt szerelmes szép nője: Ki-kiáll a magas könyöklőre; Fehér képét ereszti karjára, Úgy zokog, hogy mégse jön a párja.

Héttoronynak egy sötét zugában Török Bálint üldögél magában; Ifju korát a vénség megszánja, Megérleli s a halál levágja. -