Barátom Szemere de genere Huba,
Hallom, hogy Pesten ülsz egy hitvány oduba;
Kőrösre is talán eljösz rándevuba,
Hol nem sok köpeny van, de annál több suba.
Jőjj édes barátom, készen vár a szoba,
Doktorral, borbéllyal ne légy már alkuba;
Beteg orrod dugd el kicsávázott...
Ugy sem árt a szél; mely ered Moszkauba.
Jövel édes társam! sül immár egy tuba,
Melyet Lackó fiam hizlalt a hijuba;
Itt van Mentovics is, majd betesz a zu-ba,
És Szilágyi Sándor, ez a felnőtt buba.
Itt van még Losonczi, velünk egy szapuba,
Pegazusnak ő is nektárt tölt váluba;
Nosza hát egy verset mondjon impromptuba,
De ne legyen benne nyomtatási-huba.
Kár, hogy Tompa Miska nincs e koszoruba,
Hanem otthon kuttog Hamván a hamuba,
Majd anekdótázna, mert őnála sub A,
B, C, ezer is van készen a batyuba.
Ne hadd gyönyörködjék otthon a két luba,
Melyen Csizbe rándul vagy Lénárdfaluba;
Találjon örömet fiába, Gézuba,
És annak dajkája: telibél Erzsuba.
Mi pedig barátom töltsünk a szaruba,
Nem vagyunk professor olyan de - Poruba;
Inkább a beszédet vigyük át te s tu-ba,
Soká élj Szemere, mint nagyapád Huba.