Nyalka huszár, honnan oly vágtatva?
S hogy’ tettél szert vezeték lovadra?
Engem uccse’, gyönyörű egy állat:
Adok érte jó forintot százat.
„Azt ne tőlem, a kardomtól kérdje:
Markolatig vérbe gázolt érte.
Tegye vissza, kérem, foglalóját;
Hadnagy uram, nem eladó jószág.”
Ejnye, fiú!... no de, annyi mint a...
Nem teszem én erszényemet vissza:
Kétszer annyit mondok, s ahogy illik,
Lefizetem utolsó forintig.
„Hadnagy uram, megkövetem szépen:
Egy szó mint száz: nem eladó nékem.”
Hogyne volna, mennydörgős huszárja!
Ráadásul még egy száz, megjárja?
„Mi tagadás! helye vón’ a pénznek,
Fel is férne ily szegény legénynek;
Hanem egy új tisztnek lova nincsen:
Jó pajtásom: neki szántam - ingyen.”