Új esztendő... patvarba új! Mindössze is csak fejelés: A régi rosszból toldoza Új rosszat a gondviselés.
Hogy töltsem el, oh jémini! Ezt a negyedfélszáz napot? Legyen szives megküldeni Szerkesztő, kérem, a lapot.
Igaz, nem fizettem elő, Nem, mert ha volna sincs miből, De fölcsapok költőnek és Teremtek majd, a semmiből.
Hátha kisül még, hogy zseni Az ész, mely bennem hallgatott! Legyen szives megküldeni Szerkesztő, kérem, a lapot.
Majd írok önnek szépeket, Aranyat ér minden sorom, Hogy elbámul belé, ha él, Poëseos praeceptorom,
Ki azt mondá, ökör vagyok S a szégyenpadra lecsapott. Legyen szives megküldeni Szerkesztő, kérem, a lapot.
Majd írok én, bárhogy veszi A kritika, új ostorom; Ha mondja, rossz: „igen, de sok!” E szóval őt letorkolom;
Mert minden istenadta nap Firkantok egy új darabot. Legyen szives megküldeni Szerkesztő, kérem, a lapot.
Mi is hiányzik énnekem Avégre, hogy költő legyek? Csizmám lyukas és vállamon Alig van egy rossz köpönyeg,
Fésülhetetlen a hajam, Ingem silány, szennyes gyapot - Legyen szives megküldeni Szerkesztő, kérem, a lapot.
És tárgyam - ah, ön látja, van Tárgyam unos-untig elég, Kivált, enbálványom körűl Forogva, mint malomkerék.
Hisz kit ne érdekelne az: Lencsét evém-e, vagy babot? Legyen szives megküldeni Szerkesztő, kérem, a lapot.
Úgy van! magamról is tudok Beszélni sok épűletest: De hát milyen nagy a világ! Tárgyat csak az nem lel, ki rest.
S én e kutya világra úgy Haragszom! mert megharapott. Legyen szives megküldeni Szerkesztő, kérem, a lapot.
Egy árva példányt!... Óh, ha én Egy tisztelet-példányt nyerek: Megköszöni egész vidék, Minden rangbéli emberek.
Mert lássa, hozzánk egy se jár S ez oly keserves állapot! Legyen szives megküldeni Szerkesztő, kérem, a lapot.
Irén is többször mondta már, Irén, e kedves kis papucs: „Mit olvasunk a télen át? Ah, nem fizet elő apus!”
Pedig „Irénhez” írok én Amilyet ön sohsem kapott, Legyen szives megküldeni Szerkesztő, kérem, a lapot.
Sőt a nagyságos asszony is Felhozta szóval a minap: „Az ember ujságot se lát, Mióta nincs a régi pap.”
Ezért kimondhatatlanul Sajnálja is szegény papot. Legyen szives megküldeni Szerkesztő, kérem, a lapot.
Óh, mennyi vágyteljes kebel - Hány szomju lélek önre néz! Öné a felelet-teher És e teher igen nehéz:
Mikép fog számot adni ön, Ha majd felelni kell amott: „Miért nem szokta küldeni, Szerkesztő, ingyen a lapot...?”
Cookies on Poetry Cove