Azt hivém, hogy életem,
Filozóf módjára,
Csöndes daccal végzem majd,
Ha jutok fogytára.
Azt hivém: tört dal lesz az
Mely derülten játszik,
Míg rájegyzi jámbor kéz:
„A többi hiányzik.”
Most látom, hogy ami volt,
Eltűnt édes mámor;
„Vanitatum vanitas”
Maga is a húmor.
Nem marad Kómosz velem,
Sem a szende múzsák,
Csak a húmor-nélküli
Puszta nyomorúság.