Midőn szüleid és mind akik szeretünk Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk; Midőn kedvedért a - bár hiános - család Vígan ülte körül innepi asztalát:
Kedves fiú, hát én mit adjak most neked? Egy édes csemegét: hizelgő éneket?... Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem. Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen.
Szégyen a lantra, mely költött érdem által Meggyaláztatni és gyalázni nem átall; Minél édesb, annál émelygősb csemege - Annál undoritóbb, minél szebb éneke.
Zengjem érdemeid? oh, azok lehetnek: Állasz még küszöbén ifjú életednek; Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat, Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat. Áldjad a jó Istent, ki megálda téged, Adván őreidül szerető szüléket,
Adván eszközöket, elhárítni pályád - Annyi más futónak nehéz - akadályát. Áldjad Istent, hanem óvakodj’, amivel Ő álda meg, saját érdemül róni fel.
Nemes önbizalom, de ne az önhittség, Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék: Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.
Serdülj, kedves ifju... poharam cseng érted! - Légy ember, ha majdan azt az időt éred. Szeressed hazádat... Oh, a honszerelem Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.
Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat: Magadban keressed az édes jutalmat. Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei: Keresztje elég van, - de maga viseli.
Vess számot erőddel s legjavát, amelyet, Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed. Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása: Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.
Serdülj, kedves ifju - habzó kelyhem dagad - A haza igényel munkás, hű fiakat. S ha talán, az érzés tengeréhez jutva, Néked a szelíd lant tisztessége jutna:
Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet - szégyen. Virág a költészet... egy nép irodalma: De ha nem virágzik, nem is terem a fa.
Ha pedig a tettdús férfikor elhíván A lanttól, komolyabb munkásságot kíván: Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra, Van szüksége közös ápoló karokra.
Serdülj, kedves ifju - még egyszer a kelyhet! - Nőj eléggé nagyra - betölteni helyed!
Cookies on Poetry Cove