Bóka Bandi a faluban ismeretes,
Levelet hord; hívatala: gyaloghetes,
Mert a foga más dologhoz nem igen fűl,
Bár asszonyok, lyányok után most is szemfül.
Bandi gyerek sohasem járt iskolába,
Tudománya beletörnék a nagy Á-ba,
De mesélni, danolászni nem volt párja,
A táncot még öregen is el-eljárja.
Nyalka legény cseperedett volt belőle,
Akkoriban mind a világ szeretője;
De a sokból egy se vált be feleségnek,
Bandi, szegény, csúfra maradt, agglegénynek.
Kapta magát, azzal állott bosszút érte,
Hogy mind csupa lakodalom lett az élte: