Itt van tehát: megjött az Új év, Mint biztató előlegem; Háromszázhatvanöt nap-éjre Halvány reményszínt hoz nekem;
Bár majd, ha eljön a valódi, Nem lesz, mint most, ruhája zöld; Inkább hiszem, hogy a küszöbnél Fejér, halotti leplet ölt.
Légy üdvöz, Év, e zöld burokban! Elfogadom a jóslatot, És köszönöm, hogy a jövőre Kilátásom’ tovább nyitod:
Hisz’ egy időtül fogva nálam Látás, kilátás oly rövid!... Ha meg nem érném: gondolatban Hadd élvezem át örömid.
Mindjárt az első nap rohammal Köszönt boldog-boldogtalan; Oly ünnep ez (no! nem panaszlom), Midőn szív s tárca nyitva van;
S egy „szellemdús” játék (amelynek Nem kellett nagy heuréka) A pénz-pazarláshoz időd’ is Ellopja: a „b. u. é. k.”
Aztán jön a farsang, - az árvíz Mátyás körül, mely „tört jeget”; Szegény kiöntött ürge-népség Verdesi jajjal az eget;
Mi táncolunk a szenvedőkért, Bőven fogunk pazarlani: S ha nem csordúl - százezreinkből Csöppen nekik is valami.
Aztán jön, amely „gólyafőt mos” A híres márciusi hó, Ha „Gergely megrázza szakállát” - No meg böjt, exekúció.
E hó egy napját űltem én is Már két közép embernyomig: „Simplicius” napján születtem: „Simplex” maradtam holtomig.
Ápril minden nedvet kiszáraszt, Májusba’ jőnek a fagyok; - S ha sáska, féreg, rozsda nem járt, S a június szépen ragyog
S a július „meg nem szorítja”: Még a vetés bőven terem; Örvend az úr, - hát még az asszony! Lesz csipke több is, meg selyem.
Míg a paraszt izzad, mi gazdák Fürdőre járunk, hűsleni, A repce-, gyapju- s más előleg A csorbát szépen kifeni;
Nem, mint apáink sűltek, - itthon Töltvén egész mélő nyarat, S nézték a vén béres hogyan vet S a tót napszámos hogy’ arat.
Szeptember - ah! szüret már nem lesz: Vagy: lesz szüret, ha bor nem is: Történeti jogát megőrzi Híven az iszom-eszem is;
Különbség az, hogy míg apáink Egy canga birkán „laktanak”: Nekünk cukor kell, sütve, főzve, Pezsgő bor, osztrigák, halak.
Így, ber, megint ber fogytig-untig S „brrr!” míg az esztendő lefut; Miközben egy nap a halottak Fényűzésére is kijut,
Midőn gyertyával, zöld levéllel S virággal megvendégelik, S kitesz halottjáért az élő, Mutatva dúsan, hogy: „telik!”
Majd a karácsony hozza végűl Az apró szívek örömét; De a „bubus” már nagy szakértő, Bírálva hordja meg szemét,
S ha nem drágát hozott az angyal Ajak lepittyed és befagy; Biz’, édes Jézuskám, te is már A luxus terjesztője vagy!
Cookies on Poetry Cove