Nagy lett volna a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna, ha kevés volt A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről - S hajna! Akkor esett ez a bolond História rajta.
Nem szeretett ez a tudós Semmit a világon, Járt legyen bár égen-földön, Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát - S hajna! Éktelenül megszerette, Majdhogy fel nem falta.
Szolgája is volt; a háznak Ez viselte gondját, Hogy lába ne keljen és a Szelek el ne hordják.
Hű cseléd volt félig-meddig, - S hajna! Koplalás lőn este reggel Bőséges jutalma.
Máskülönben ment a dolga A kedves cicának: A reggelin gazdájával Ketten osztozának.
Búsan nézte ezt a szolga - S hajna! Fél zsemlére, pohár téjre Nagyokat sohajta.
Mert tudósunk a magáét Ha fölreggelizte: Felét a cicának adni Volt a szolga tiszte.
Úriasan élt a macska, - S hajna! Csak nem akart, csak nem akart Meglátszani rajta.
„Hé... izé... mi baja lehet Annak az állatnak? Szőre borzas, csontja zörgős, Szédelegve ballag.”
„Jaj, uram, hát a sok éhség! - - S hajna! Kétszereznők csak a tartást; Mindjárt lábra kapna.”
S az napságtól itce tej járt, Kapott egész zsemlét: A tudós csak lesi, várja Hogy ha nekitelnék.
De a macska nem üdűlt fel, - S hajna! Elfogyott a fogyó holddal, Sarlóvá hajolva.
Kendermagos szegény cica Nyavalyába esvén, Fölvette a néhai nevet Egy szép őszi estvén.
„Átszellemült kedves állat - S hajna! Falatom megosztom vele Mégis meg van halva!”
„Mi tagadás” - mond a szolga, „A cicus nem vétett: Én evém meg ő helyette Reggel az ebédet.
Mondtam, menjen egérfogni, - S hajna! Nem tanyáz ám ott egér, hol Üres minden kamra.”
Nagy volt, mondok, a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna! Kevés hozzá A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről - S hajna! Ilyen apró dőreségek Gyakran estek rajta.
Cookies on Poetry Cove