„A TÖLGYEK ALATT”

A tölgyek alatt Sokat űltem másszor, De meg is bántam E hibámat százszor:

Jutott nekem érte Keserű falat; Dehogy űlök többé A tölgyek alatt!

A tölgyek alatt Verset gabalyíték; Ment, - homlokomat Sem verte veríték;

Vesszőt futa, - hétszer Föl meg le szaladt Érte szegény kis vers: „A tölgyek alatt.”

„A tölgyek alatt Én űlni ne merjek, Miután lettem (Magam írom) gyermek” -

Nagy ménkü levélben Jött parancsolat - „Avagy írjak prózát A tölgyek alatt.”

„A tölgyek alatt Beteg, ősz poéta Leűlhet ugyan, Ha nehéz a séta:

Hanem aki hatvan Telet ért s nyarat, Az versbe ne fogjon A tölgyek alatt.

„A tölgyek alatt Öreg hernyók másznak, Melyek ifjan mint Lepkék karikáztak;

Ez a világ rende, (Visszára halad): Aki hernyó, másszon A tölgyek alatt!

„De tölgyek alól Pindusra ne másszon, S ott mint fiatal Ne is hadonázzon;

Mi vagyunk, babért ki Ott mostan arat: Ő fogja be száját A tölgyek alatt!”

Mert tölgyek alatt Üte lantján csorbát, S lánglisztje közé Elegyíte korpát:

Most, ha mi lisztlángot Őrölt e garad, Mind korpa ez egytől: „A tölgyek alatt.”

„A tölgyek alatt Babérjain űlve Még élhet ugyan, Nem irígylem tűle:

Hanem irjon már más, Ki fiatalabb S nem rímel a b-re Igy: „tölgyek alatt.”

„A tölgyek alatt” - Küldöm kritizálva: Minden sora bűn, Minden szava szálka.

Nincs benne sem érzés Sem egy gondolat, Csupa üres léggömb „A tölgyek alatt.”

„Ki a tölgyek alatt, Noha csúzos karral, Üstökbe nem áll Egy nyári viharral,

S ha érzi szelét, már Gyáván beszalad: Hogy’ is írna az jót, A tölgyek alatt!

„A tölgyek alatt - Felhők szeme rebben” - Van-e szép, vagy kép, Vagy értelem ebben?

„Felhők szeme” ilyen Csoda-bogarat Képzelni... ha cédrus, Nem tölgyek alatt!...

„Ám, tölgyek alatt Hiú vén poéta Megszokta nagyon Olvasni nevét a

Rossz verssel, amelytől Már fű-fa szalad... Úgy ontja örökké A tölgyek alatt.

„A tölgyek alatt - Beteg-é, vagy alszik? - Nem oroszlány - de Szuszogása hallszik:

Nosza, rugjuk főbe, Bármily fenevad, Hogy holtra gebedjen A tölgyek alatt!”