Azt beszélik, rendjelt kaptam -
Nem vetettem, mért arattam?
Ami benne fényes:
Az irodalomé;
Ami benne kényes:
Egyedül magamé.
Fénye, ragyogása... (ha van,)
Az irodalomé;
Gyanúsítása... (a’ van,)
Egymagamé!
Járnak hozzám méltóságok,
Kötik rám a méltóságot:
„Megbocsásson méltóságtok,
Nem érzek rá méltóságot.”
Csillagot, keresztet noha rám aggattok,
Boldog ez a kebel nem lesz már alattok.
Ad notam: Ég a kunyhó, Ropog a nád...
Kis keresztem
Hogy szereztem?
Feleljétek ezt, ha kérdik:
Elkopott a lába térdig.
Székács, Arany, Szilassy
S hazánk több ily pimaszi
Keresztekért akarnak
Sírt ásni a magyarnak!
Minek nekem a rendjelek?
Szamárháton bársony nyereg?
Csillagom, galambom.
Minek nekem az a kereszt?
Disznóorra arany perec?
Csillagom, galambom.
A hiúság gőzi bánt-e?
Hogyne, arra van nagy ok:
Pegazusom Rozinánte,
Magam Don Quixote vagyok.
Ha békülnek, határt hánynak,
Egy suhancra jó sort vágnak:
Én is, amit sorsom rám mért,
Elszenvedem - a hazámért!
Ha én egy jót alhatnám -
Száz keresztért nem adnám.