Már gondolok sziveddel,
Igaz és hiv lelkeddel,
Mit mondtál, jól tudod,
S már nem is tagadod!
Szeretni meg nem úntam,
Hiv sziv után indúltam.
Meggyónom, nem vétettem,
Hiv szivet mert szerettem,
Akartva rabságot
S azzal szabadságot
Magamnak hogy szerzettem,
Meggyónom, nem vétettem.
Másnak nem tudsz kedvezni,
S egy hajóban evezni;
Én már nem habozom,
S parttúl sem távozom,
Hogy eztet megérhettem,
Jó hóltig igy szeretnem.
Tudom már, hogy nem nehéz
Sok fullánk közt lépes méz,
Akadtam olly méhre,
Ki szállott szivemre,
Mézét is nékem adta,
De mérgét másnak hatta.
Akartam, hogy igy történt,
Már szivem nem szenved kint,
Bár más is próbálja,
Szive igy elállja;
Lehet már így szeretnem,
Soha sem mondom már: nem!