Skip to content
1704–1764

XLIII. TE VAGY ÉLETEM, REMÉNNYEM, FÉNNYEM...

László Amade

Te vagy életem, reménnyem, fénnyem, Te vagy én szivem, próbált hivem, Hozzád borúlok, ájúlok, húlok - Előttem már nincs

Olly drága kincs! Ez vólt érdemem! én vérem bérem! Ezt volt megérnem, ah szerelmem! Confundáltál, próbáltál, megcsaltál,

Azért szenvedtem, Mert szerettem! Szeretett Dido, mert az Cupido Szivét sértette, megejtette:

De az vólt kétség, és nem vólt hívség, Én, hivem, égek S megepedek.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.