Bár az kit szeret
Szivem téged illet,
Abban mást nem vehet;
Titkossan
Érted kinlódik,
Bátrán nem aggódik,
Azért nem változik
Igy okossan.
Orczám pirúljon,
Azzal ujúljon,
Kedvem vidúljon,
Nem bánom:
De legyen miért,
S annak kedvéért,
Az ki igaz bért, vért
Ád hivségért.
Ráró bár légyen,
Észre ne végyen,
Téged nem szégyen
Szeretnem,
Ha meg nem válom,
S másoknál álom,
De nem tagadom, csak
S gondolom,
Mert tudom.
Czukor bár az sziv,
De hogy ha nem hiv,
Csak emésztő nyiv
Szolgádnak;
Igy ne emészszed
Kér olly kedvessed,
Kinél nincsen hivebb
Te rabodnak.
Zárj kebeledben,
Titkos kedvedben,
Csak egy szivedben;
Sajnáljad,
Hogy csak kinjában
S sziv árnyékában
Eped hejában, ah
Azt bánjad!
Azért végtére
Kér csak ő erre,
Hogy minden szélre
Ne engedd
Szived bárkáját
És vitorláját,
Ő hozzá czélját igy
Forditsad.