Mit volt már mit tennem,
Álnok hivtelen?
Tovább nem szeretnem
Gyilkos hitetlen!
Mert négy szemnek és két szivnek
Annyira hittem,
Hogy egy sziv lesz és két szem lesz,
Meg is esküttem:
Kegyetlen tyranna!
Mért érdemlettem?
Egy-két szóval szóltam,
Mit? megérthetted;
Ha bár titkos voltam,
Megitélhetted;
Titkossan lőtt egy pillantás
Eleget mondott,
Titkossan tett fohászkodás
Adhatott gondot:
Ezzel mit akartam,
Észrevehetted!
Nincs az irigységnek
Bizony hiv czélja,
S az hivtelenségnek
Ezer fortélyja;
De ez nálod csak mind mentség
És szinyes szentség!
Úgy van, az ki hamissan ég
S nincs benne hivség,
Nincsen minden szivnek
Olly kő aczélja.
Kiért szivem ége,
Lett illyen vége,
Isten hozzád már, már!
Illy gyászos ige
Ezt valaha nem gondoltad,
Én sem itéltem,
Jól esett miért nem fontoltad?
Mert hiven éltem,
Az csalárd sziv’ bére,
Ha nincs hivsége.