Skip to content
1704–1764

XCVII. NINCS MÓD BENNE, MÁSÉ LENNE...

László Amade

Nincs mód benne, Másé lenne Eggy szivem, csak egyhez hív, Ne higyj mindent,

Nem vagyok szent Ugyan, de vagyok hiv sziv! Pillantásid, Gondolatid

Mindenben megfogadom; Hogy tisztellek, És szeretlek, Mi haszna már tagadom?

Bár az halál Előttem áll, Azért én nem változom, Habár élek,

Szegény lélek, Ugyis hiven áldozom; Sem föld, sem ég Hogy ebben vég

Légyen, azt meg nem éri: Ellenben azt, Nem hiv s ravaszt Az Isten is megveri!

Próba lettél, Próbát tettél, Mert régen próbáltalak: Jól is tetted,

Megszenvedted, Mostan azért áldalak! Vélekedtem S kételkedtem,

Aztat recognoscálom; Néked ezzel Hogy vétettem, Már holtig revocálom.

Bátor sorsunk Nehéz dolgunk, De egymásért tűrjük el; Szenvedéssel

S az üdővel Kelhet ollyan csillag fel: Eggy öröme Lesz két szívnek,

Eggy nyugalma, eggy czélja! Eggy élete, Eggy értelme, (vagy: Itélete) Nem lesz semmi fortélyja!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
XCVII. NINCS MÓD BENNE, MÁSÉ LENNE... · László Amade · Poetry Cove