Csak azt szigyenlem,
Hogy a szerelem
Kinzotta hív éltemet!
Mert nincs már hívség
S minden álnokul ég:
Porrá törte szívemet.
Mindenben gáncsa,
Semmi reváncsa;
Nemcsak megvetett,
Még megnevetett,
Igy fizette béremet!
Igy fizette béremet.
Mindent követtem,
Mindent szenvedtem,
Reménlvén, lész jutalma;
Mindenkin! S csigáját
És kilencz próbáját:
De tüze volt csak szalma.
Csak édesgetett,
Meg megejthetett,
Tett igéretet,
Rabszíjat vetett, -
Illyen az parolája.
Bolond az ollyan
Az ki haszontalan’
Tűr, mint eb az árnyékért,
Az hajó járássán
S kígyó nyoma után
S az bogarat követi:
Ezt nem gondoltam,
Még megpróbáltam,
Vagyok meséje
És szenvedője,
Mért kinlódtam ezekért?!
Habár megtörtént
Szenved ezer ként,
S pirulok, megcsalattam;
Ki nagy hittel szóla,
Mit tehetek róla,
Bálvány volt, kit imádtam.
Káromrúl tanulok,
Másokot tanítok,
Példát vegyenek -
Hiv sziv szegények, -
Bánom, hozzá hódultam!
Bátor ez utólsó,
Még sír az koporsó
Eltemeti éltemet!
Nem lész soha többszer,
Habár történt egyszer,
Jégre vigye hitemet;
Másként gondolom
És megfontolom,
Hogy hív s épnek
S nem lárvaképnek
Pecsételem hitemet,
Feláldozzam szivemet!