Skip to content
1704–1764

VI. ÁMBÁR ÉGEK...

László Amade

Ámbár égek, Hozzád leborúltam, Magam’ föláldoztam Személyednek,

De bánom, Sajnallom, Nincs jutalma; Ha porrá lészek is,

Bár elenyészek is, Semmi haszna. Módi, látom, Egy szivet megcsalni,

Mindenhez hódolni, Tapasztalom; Ezt tegye, Szenvedje,

Kinek tetszik. Nékem nem humorom És nem lesz szokásom Igy hódólni.

Alkalmas tűz, Mellytül elájultam, És majd elolvadtam, Szerelmedért

Hevített, Epesztett Csak szüntelen’, Egyszer sem engedett,

Soha sem kedvezett, Oh kegyetlen! Dido vólna Mégis megszánhatna,

Vélem nem bánhatna, Olly képtelen’, Szivében, Kedvében

Bezárhatna, Ennyi sok próbára, Ezer sok átkokra Meg nem csalna.

Elég légyen Már ennyit szenvedni, Éretted kinlódni Elég légyen;

Látod az Ki igaz, Melly hiv légyen. Hogy ha nem szereted,

S tovább is megveted, Bizony szégyen.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
VI. ÁMBÁR ÉGEK... · László Amade · Poetry Cove