Édes anyja Nagyasszonya Az igaz magyaroknak, Patronája
S pártfogója Régi magyar hazánknak! Hozzád folyamodúnk! Zokogva borúlunk!
Légy anyja fiaidnak. Reánk tekints! Mert senki sincs Ki sorsunk boldogitsa
Igaz szivét És jó szemét Más reánk ki forditsa. Véres sebeinket
Panaszló ügyünket A ki előbb mozditsa. Mindenfelé Nyomorúság
Szorongatja népünket, Majd döghalál Mind lekaszál Kevesétti éltünket.
Viz ároszt, emészt tűz! Pogány rabszijra fűz! Igy szegényétt bennünket. Nincs mód benne,
Hogy más lenne, Ki minket vigasztalna, Nagy inségben És éhségben,
A ki minket megszánna. Majd sáska megemészt, És nem hágy semmi részt Kevesünkbül: ki bánna.
Majd jeles ég, Majd zápor jég, Elveri termésünket! Üstök csillag,
Sokszor villag Dobogtatja szivünket; Most szivünk szomorú; Fél hogy lesz háború,
Kétségben ejt bennünket. Békességben Csendességben Tartsd meg hiv szolgáidat,
Böcsületben És bővségben Örökös országodat, Szánd meg óh nagy Anya!
Örökös Asszonya! Örökös jobbágyidat. Áld meg igaz Királynénknak
Győzödelmes fegyverét! Gyújtogassad, Lángoztassad Hozzánk anyai szivét;
Nékünk is érdemet Adj és segedelmet, Érdemeljük kegyelmet. Jó hírnévnek
Magyar vérnek Gerjeszszed buzdúlását, Királyjáért S hazájáért
Hiv vitéz kiontását; Vitéz légyen karja! Hogy a mint akarja Tegye pogány rontását.
Így zokogúnk És borulúnk M A R I A ! kegyelmedhez, Így reméllünk
Halúnk s élünk Nagy anyai szivedhez. Angyali koronát S apostoli hazát
Áldozd föl az egekhez.
Cookies on Poetry Cove