Én szivedet még kérem
Nékem legyen vezérem,
Mert mint hab ingadoz,
Mert nem juthat parthoz,
Mert ha ez nem lesz bérem,
Én holnapot nem irem!
Nehéz téged szeretnyi,
S bár azért itéltetnyi;
De mégis megvetem
S ezeket nevetem:
Csak légy hozzám hajlandó
S örökössen állandó.
Nincs én bennem változás,
Hanem igaz áldozás;
Nem tudok mutatni
Szint, s szivet árulni,
Tudok szivet tisztelni,
Szivet szivnek szentölni.
Drága kincs szived nálom,
Kitől soha sem válom,
Bár tetszik, hogy álom;
Mégis declarálom;
Ha azt hivnek találom,
Hevséggel meghálálom.