Hogy megsértettél,
Sebesitettél,
Ne gondoljad, meggyőztél!
Még meggyógyulok,
És fölgyulladok,
S mint phoenix megujulok;
Az sebes vitéz
Mind boszura néz,
Bátor (v. Kész is) nála sziv es kéz.
Magadat ne bizd el,
Sziv keménységeddel,
S engesztelj!
Légy kevély páva,
Én pedig gyáva,
De tüled mégsem félek;
Az igaz hivség
Ésegyügyüség
Böcsöss, az hiv sziv s lélek;
Elbiztad magad’,
És ne is tagadd,
Hogy tenéked kedveztem;
Hagyján! illy oltárnak,
Ha csalárd bálvánnak
Szentöltem.
Hajó háborog
Büszkén tántorog,
Még megemészti szél, víz,
Addig főzsz mérget
S étető kérget,
Még keserü lesz az iz;
Ki lött tőrödben
S más hív vérében
Gyilkos szived táplálod:
Vérrel elégedjél,
S csak kegyetlenkedjél,
Megbánod!
Jól meggondoljad,
És megfontoljad,
Ki gyilkosságod’ czélja;
Kérlek igy ne üzz,
Van tapló és tüz,
Másnak is van aczélla;
Nem minden mérték
Egyenlő s érték,
Nem minden sziv egyenlő:
Eztet ugy kedvelje,
Mást meg ne ölje
Te szived!