Hogy megválom,
Nem csudálom,
Szived mert már mint álom!
A mint bánom,
Declarálom,
Nincsen annyi hajszálom:
De jól esett, oka voltam,
Mért másokrul nem tanultam? -
Magam’ igy contentálom.
Olly kegyesnek
Olly idesnek
Szerelmedet gondoltam,
Nem méregnek,
Tiszta méznek,
Meddig meg nem kóstoltam;
Szabadságnak az rabságát,
Vig örömnek az fogságát,
Noha bár szabad voltam.
Elhitettél,
Mert esküdtél
Az földre s az egekre;
Késérgettél
S édesgettél
Kész voltál mindenekre:
Hogy én lárvát adjak másnak,
Az kik nékem vermet ásnak,
Igy vezettél ezekre.
Bár itéltem
S jövendöltem,
Hogy illy gyász vége lészen;
Szinképzésed
S tetszetésed
Hogy illy gyászsorsba tészen;
Azt gondoltad, szerettelek,
Azért hogy csak szenvedtelek, -
Különbséget ez tészen.
Bolond voltam,
Hogy hódultam,
Szinre még is titkolom;
Bár nem pirulsz,
S el nem ájulsz,
Magadban szállsz, gondolom.
Mindenhez, hogy kész volt szived:
Kérlek, ah (v. mondd) mi hasznát vetted?
Itéld, lássad, nem bánom!