Az mint megmondottam, Tőled pártulok, Miért megvallottam, Máshoz hódulok;
Mert megszegted sok hitedet. Máshoz hódultál, El is törted nagy frigyedet Engem megcsaltál,
Azért is hitetlen Tőlem távozzál! Jégre irtad szíved, El is olvadott,
Mint üveg eltörtél Gyarlón kinlódott; Bízvást azért minden szélre Ereszd szivedet,
Bár étzakra avagy délre Mágneskövedet: Többször nem ellenzem, Töltsd bé kedvedet!
Én kakuk nem vagyok, Ugy bánj fészkemmel! Szivem nem kártyaszív, Jádzál szivemmel!
Mint az kalmár hiv ebinek Az légyen bérem? Velem többször, hogy így bánjál Megbocsásd, kérem:
Orczátlan csak pirúlj! Elég szemérem. Ki aranyt nem ismer, Rezet kivánja,
Mert tüznek próbáját Szenvednyi bánja; Kénnyén, kedvén akar élni, Mégis hiv lenni,
Halálseb- és sérelemre Színes zsirt kenni Az sima fejekre Szarvakat tenni.
Én tudom, te érted Miket szenvedtem, Hány fényes csillagot Árnyékban tettem,
Hány szenvedett és epedett Ravaszságodért, Epét, mérget és üldözést Szinességedért!
Tündér reménységért És nem egyébért. Elég légyen azért Kiért adtam bért,
Ha más bár szivedhez Előbb hozzá fért; Számot adok könnyen arrúl Az mit követtem,
Vámot adok könnyen arrúl, Az mi kárt tettem, Ha csak tövist - rózsát Bizony nem szedtem.
Cookies on Poetry Cove