Azért bár üldöztél,
Hogy hívnek itéltél,
Gondoltad, hogy annál kedvessebb
Ha vérzik érted sok ezer seb:
Kinokban mégis él.
Mivel már ismértél,
Igy próbával éltél;
Szabad voltál mivel szivemmel
Jádzottál ides reményemmel,
Mint hajó szelekkel.
Alázott s engedelmes
Szivem, töredelmes,
Bár próbálsz aranyot az tűzben
Magnes az vasnak erejiben,
Tisztul sziv ezekben.
Drága kincs, csak igy bánj,
Érdemire megszánj;
Hadd tudjam, hogy ezek csak színbűl
Történnek és nem csalárd szívbűl
És titkos hívségbűl.
Ezeket messében
Panaszlom, röjtőben,
Megbocsáss, hogy ha így könyvezem;
Mert majd kétségben hogy nem estem,
Kínteleníttettem.