Skip to content
1704–1764

LXIV. BÁR TIED AZ DIADALOM...

László Amade

Bár tied az diadalom, Mondják, hogy szerettelek, Harcz volt érted s viadalom, Csupán hogy ismértelek:

Ah, ah, ah, ah, hagyján, Bárha ez úgy len is; Jaj türjük, szenvedjük, Bárha titkos kin is,

Mégis truczra kedvellek! Zárt pöcsétjit szüz szivünknek Véltek fölszakasztani, Lánczos frigyét vashitünknek

Agyarkodtak bontani; Had, had, bátor ollykor Még meg is nevetnek, Szánom, nagyon bánom,

Illyent elkövetnek: Még meg fogják siratni. Irigy mérgek, gyilkos férgek, Titkon, mint szu emésztnek,

Fullánkokkal, nyelvlangokkal Majd majd éppen elvesztnek; Te vagy szivem, hivem, Mégis, én édessem,

Gyöngyöm, kincsem, fényem, Reményem, kegyessem: Vagy halál vagy életem! Változással s kedvmulással

Folynak el az esztendők, Tőrrel, pörrel, vérrel, bérrel Az hiv szerelmes üdők: Most bággyadok, hullok,

Lankadok s borúlok, Most érted epedek, Égek és szenvedek, Fátum, hogy igy történnek!

vagy: Most nehezek ezek S éppen kegyetlenek, Fatum, hogy igy történnek.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
LXIV. BÁR TIED AZ DIADALOM... · László Amade · Poetry Cove