Skip to content
1704–1764

LX. HADD KÉSÉRTSEN, ÉDESGESSEN...

László Amade

Hadd késértsen, édesgessen, Hizelkedjen reménség: Biztat, úgy lesz, és el sem vesz Érdeme,

kiért szivem ég; Jutalma De nem, nem, nem! Nem, nem, nem

Hiszek immár, Ámbár tűz, víz, jég, vas, Ércz halálomra jár, Átkozott szó az: bár, bár!

Az melly szivet porrá tettél, Meg kivánod gyujtani! Kit hamuvá elégettél, Újra föllobantani!

Ah, távozzál kegyetlen, Istentelen! Ravasz, csalárd, hamis, Pogány és hitetlen,

Orczátlan és szemtelen! Még megbánod és megszánod Zokogva megsiratod, Hogy igy bántál s meg nem szántál,

Gyászelmédben juttatod: Csak, csak légyen minden, Az mit föltettél, Csak csak gyülölj s megölj!

Gyilkos mit követtél, Többet még sem hóditod!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
LX. HADD KÉSÉRTSEN, ÉDESGESSEN... · László Amade · Poetry Cove