Vadnak ugyan vadnak
Kaján irigyek,
Az kik fujtogatnak
Mint az mirigyek:
De te vagy reménnyem,
Állandó kegyesem,
Én édessem!
Nincsen más mód benne,
El köll szenvedni,
Hogy két sziv egy lenne,
Azért epedni;
Rosz nyelvek szóllása,
Gaz képmutatása,
Ravasz tanácscsa.
Bátor gyászos légyen
Tőled vállásom,
Mert utánnad járni
Soha szokásom;
Lépre jön az madár,
Ha vadász reá vár,
Bizonyság Báár.
Nem tagadom, érted
Hogy megváltoztam,
Magamat éretted
Igy megaláztam:
Sokak csudájára,
Másoknak trucczára
Hozzád hódúltam.
Bizony csak nevetség
Az kik itélnek,
Tréfa nyájasságbúl
Kettőnkrül vélnek,
Hideg bennem az tüz,
Mert vagy apácza szüz,
Bármit hirdetnek.
Szenvedjünk egymásért,
Isten meg nem vér,
Hív ártatlanságunk
Hív érdemet nyér:
Megvallom, kedvellek,
De hogy szeresselek,
Próbát tőled kér.