Gaz Cziczerkém!
Koszos birkém!
Tőled már távoztam;
Bár szerelmet,
Vidám kedvet,
Valaha koldúltam;
Czo ki, czo ki szívem!
Marsch, marsch hamis lelkem!
Púff, púff üssed!
Ne kéméljed!
Régen azt akartam.
Rosz Cziczerkém,
Te vad birkém,
Tarts meg gyapjacskádat;
Más emlődbül,
Kevert tejdbül
Nyomja sajtocskádat;
Én már nem őrizlek,
Farkastúl nem mentlek,
Sem öblömbül
Sem keblembül
Jászlodban nem tészlek.
Bár pásztorok,
Sok juhászok
Érted ellenkeztek,
Irígylettek,
S tőrt vetettek,
Sokakat igértek;
De már nem vagy, mint hó,
Sovány, koszos s régi jó, -
Eb ne kérjen,
Eb ne nyerjen,
Eladlak mindennek.
Hamis birkém
Röst Cziczerkém
Tudom édesgettek,
Szerecsenyek
S czigányképek
Érted könyörögtek:
De azt már nevettem,
Ha, ha! megvetettem,
Boszúságra,
S titkos truczra
Kiadtak s megkértek.
Sem pásztorra
Sem juhászra
Szegény nem akadtál;
Ebnek orra
Az asztalra
Érjen, nem akarták.
Sok ebek morognak
Ha egy csontot rágnak,
Heja huja
Szél elfújja,
Azért javaslották.
Van Koridon
Most is otthon
A ki piszkálódott;
Hogy ott legelj,
S kedvet nevelj
Titkon ólálkodott:
Azért másra bizta,
Maga légyen tiszta;
Vagy menyecske
Mint búss föcske
Azért igy hóditott.