Gyöngyéletre s az mezőre
Jőj és késérj el,
Ott mint gondolsz és parancsolsz,
Kedved mit kedvel:
Lauruság arany hajadat
Tisztel s rózsa ajakidat,
Marsch, marsch, ah jőj el!
Mit miveljek, ah mint menjek,
Véled táborban?
Lovagolni s vándorolni
Soha sem szoktam;
Ritka szűz laurus-mezőben,
Hervad rózsa ott hévségben, -
Itthon én dolgom. vagy:
Semmi humorom.
Mars Venusnak hiv barátja,
Egyetértenek,
Két istenség egymásért ég,
Példák sziveknek;
Melly szerelmes sziv az vitéz,
Parola itt sziv és az kéz,
Minden lépes méz.
Bár úgy légyen s bármit tégyen
Az két istenség,
Competálni és követni
Ezt, nem emberség:
Mert én vagyok egy gyarló szüz
Légyen távúl tőlem az tüz
És az vitézség.
Félve megyek az utczára,
Ritkán ablakra;
Szüleim is ellenzenek,
Zárnak lakatra:
Meg is vallom nem szeretlek.
Hogy bujdossam s véled éljek;
Én nem követlek.
Teljék azért minden kedved,
Már nem késértlek;
Ha nem kedvelsz és nem szeretsz,
Én sem kedvellek!
Isten s emberek példája,
Még megtör Amor igája,
Már nem szeretlek!