A mit megmondottam,
Sokszor javaslottam,
Kérlek vegyed szívedben;
Ha többet szólottam,
Híven tanácsoltam,
Éljen mégis elmédben;
S te is mit igértél,
S hittel pecsételtél
Tartsd meg igaz hitedben.
Mindent elkövettem,
Mást szívbe nem vettem,
Melyeket megfogadtam;
Sokan kisértettek
S tőled térítettek,
De még jó szót sem adtam;
Sőt meg is itéltek,
Mindenfélét véltek,
Azért mégsem változtam.
Azért bár távol vagy,
Lá. .án árván ne hagyj,
Gondold meg, mit szenvedtem!
Mindenféle átkot,
S majd épen csodákot -
Mindent én elkövettem;
Érted más sziveket,
(épen szépeket)
S csupán mindeneket
Egy szóval megvetettem.
De hív vagyok, gondold,
Bár hozzám olykor told
Másokat az irigység;
Nincs bennem változás, -
Vagyon tűz s áldozás!
Van páratlan nagy hívség,
Van szív, van szerelem,
Van kedv, van gyötrelem,
Van értelem, egyesség!
Ezért im küldöttem,
Néked kedveskedtem,
Mi tőlem kitelhetett;
Vedd tőlem jó névvel
És háladó szívvel;
Reméld, mi nem lehetett!
S állandó bért vegyen
Az, akárki legyen,
Ki valaha kedvellett!