Oly vagy már, mint madár, Kinek már nyitva zár, Hogy vagy távol tőlem? Örülsz minden ágnak
S a vak szabadságnak; Nem is gondolsz felőlem?! Most éled éltedet És szokott kedvedet,
Mivel pártolsz mellőlem. De jól megfontoljad S mélyen meggondoljad: Nem mind igaz, a ki szép!
Mert arra, ki szabad, Csak egyedül akad Titkon hányott enyves lép; Vadásznak sok czélja,
Halásznak fortélya Préda után furcsán lép! Nem mind szabad, kin nincs Rázárva a kilincs;
Bár zárva nincs, rab lehet. Számtalan a fortély: A midőn nem is vél, Szivén, lábán láncz lehet;
Akkor veszi észre, Midőn várják készre; Róla szegény nem tehet. Engedelmeskedni
Jobb, mint szabad lenni Annak, ki megérdemli, Jobb hív kalitkában Mind csalárd pusztában,
Maga sorsát ki leli; Minek kedv éltéért S minden szükségéért, Gondját úgy más viseli.
Mi haszna madárnak, Kire annyin várnak, Hogy szabadon röpül s jár? Szabad vizben a hal,
De mégis horgot fal, Örvényben is veszélyt vár; Prédája vadásznak Nyereség halásznak,
Szabadon kerülje bár. Nézd, paripa lónak, Mint szabad csikónak Szabad mezőn élete;
Vas vezérli száját, Harapja zabláját, Akkor vagyon kelete; Már nem tartja jónak,
Örül istállónak Nyerit, siet mellette. A szabad, gyors vitéz Ellenséget ver s néz
Soha prédát nem nyerne, Ha nem volna törvény, Szabad volna kedv s kény, Még próbálni sem merne;
De van regulája S Marsnak iskolája Ellenséget nem verne. Szerelem s vitézség,
Van köztök szövetség, Egyenlők sok dolgokban; Szabadok, gondolják, De ha megfontolják
Mégis rabok sorsukban; Mindkettő rab inség, Szerelem s vitézség: Mind ezekben s azokban.
Cookies on Poetry Cove