Skip to content
1704–1764

CXXI. ÉLJ VÍGAN MÁR...

László Amade

Élj vígan már, Nem köllesz már, Mert te álnok szíved Igy megcsalt engemet.

Élj vígan már, Nem köllesz már. Találok én, Noha szegény,

Mind szebbet, mind jobbat, Nálod igazabbat. Találok én, Noha szegény.

Én pediglen Érted épen Kész voltam meghalnyi Véremet ontanyi.

Én pediglen Érted épen. De mely hamar, Ily gyorsasan

A szép sejtes mézbűl Lett méreg ezentúl. De mely hamar Ily gyorsasan.

Oh én árva Mint bezárva Vagyok kalitkában, Eped szívem abban.

Oh én árva, Mint bezárva! Vale immár Álnok madár,

Ki voltál szívemnek Gyilkosa lelkemnek. Vale immár, Álnok madár!

Utolsó vers: Otthon lehetsz, Míg én hozzád jövök Ajtódon bélépek.

Utolsó vers: Otthon lehetsz.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
CXXI. ÉLJ VÍGAN MÁR... · László Amade · Poetry Cove