Skip to content
1877–1919

VÖRÖS SZEKÉR A TENGEREN

Endre Ady

A tenger, ez a sápadt részeg, Ezüstlávát ivott. Reszket a Föld. Bús ragyogásban Várunk valamit s szörnyű lázban.

A pálmás part inog, Vadkaktuszok összehajolnak, Sírnak a jázminok. S ím, hirtelen violás árnyak

Csodás özöniben, Messze, ahol az ár Eget ér, Vörös szárnyú, nagy vizi szekér Tör elő a Vizen.

Vörös szárnya repesve csapdos. Megállott. Vár. Pihen. Honnan jön? Mit hoz? Idetart-e? Ő jön: az új vezér?

Milyen vörös iromba szárnya. Új Hajnalnak a pírja, lángja Vagy vér az, újra vér? Várunk. S áll, áll a lilás ködben

A nagy, vörös szekér.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
VÖRÖS SZEKÉR A TENGEREN · Endre Ady · Poetry Cove