Skip to content
1877–1919

VÉN FAUN ÜZENETE

Endre Ady

Bús maskarája a világnak, Apolló, a faun-mezű: Üzenek néked, Léda. Várlak. Tavasz van itt a Duna-tájon

És én olykor vért köhögök, Szép itt az élet, csupa álom. Pán-kereső utamba most már Mámor-gályák utasa, én,

Itt állok a zord Bizonyosnál. A lelkem még ronggyá-szedettebb, Testem röpítné könnyű szél Hádesz felé. És, és: szeretlek.

Új dalokat nem hallasz tőlem, Csókom sincs csókolnivaló, De kellesz e tavasz-időben. Hogy akkor majd reám hajoljál,

Fülembe csókold, mit te tudsz »Csúf faunom, Apolló voltál.«

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
VÉN FAUN ÜZENETE · Endre Ady · Poetry Cove