Skip to content
1877–1919

VALAKI, VALAKI EMLEGET

Endre Ady

Valaki, valaki most emleget, Mert nagyon könnyező vagyok S előttem párisi utca-ormok Hasogatják az eget,

Szelíd kárpitját a nagy égnek. Vidám legények Jönnek dalolva Sötét utcáknak mélyiről.

Gondolkozom: kiről, miről, Mikor, mindegy. Valaki, valaki most emleget... Merre megyek,

Van-e út az utca-mélytől Föl a hasogatott égnek? Még sokáig kisér az ének S én botorkálok tovább,

Keresem, aki emleget, Keresem lelkemben azt, Akiért érdemes volna Így élni búsan és loholva

Sötét utcákról nézve az eget. Valaki, valaki most emleget, Valaki szán, Valaki szánja

Azt, ki Páris sötét utcáira Dobva nézi, kivánja Az eget S akit megríkat az az ének,

Melyet dalolnak Éjszakában vidáman vesző Rongyos, de társas legények. Valaki, valaki most emleget,

Mert nagyon könnyező vagyok S előttem párisi utca-ormok Hasogatják az eget.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
VALAKI, VALAKI EMLEGET · Endre Ady · Poetry Cove