(Agg maradék gyülemlett, Hírmondói a valaha soknak, A régi sasoknak, Kik itt a Dombon várták
Lengyel határ felől Ez napon a kigyúladt fáklyát, Tán több, mint negyven éve. Sziveket és sarukat
Reszketve és mormogva oldtak: Libertás-zászló lobogott itt, Midőn gyermekek voltak S győzőn vert a verőfény
Ott fönt, a Domb merész tetőjén, Hova roskatag lábbal Most ünnepelni kéne menni, Öregesen emlékezni.
Még a Domb aljáig sem érnek S fönt fáklya gyúl és fáklya alszik S bús, erős, ifju torkokból Így veri le őket az ének:)
Utánunk ne jöjjön, Egyszer aki látta, Hogy ezen a Dombon Mint gyúladt a fáklya.
Kik nagy lobbanásnak Hamvadását látták, Azok halálára Oltunk most mi fáklyát.
Szép Libertás-zászlót Kik óvni nem tudtak, Most halón, sír szélén Ünnepet hazudnak.
Ünnepetek nem kell, Nem kell semmi emlék, Mi mindent másképpen, Kurucabban tennénk.
Ha Rákóczitoknak Tiszte már nem vót itt, Mért nem hoztatok volt Egy különb Rákóczit?
Ha most a magyar Föld Tele búval, gyásszal, Mi jót csinálhattok Egy vén búsulással?
Mi majd másként kezdjük, Bizony másként kezdjük, De nem az aggokkal S túlélőkkel együtt.
Ez a siralmas Hon Fog még kapni észbe. De nem fog befúlni Az emlékezésbe.
Lakodalom lesz még, De azt mi csináljuk S alkudó úrékat Nem Majténynál várjuk.
Öregek Domb alján, Fiatalok Dombon, Öregek emléken S fiatalok gondon.
De a gond megváltás És irtó a példa S ha a Ma bilincses, De sohse lesz léha.
Mink megöregedni, Hogyha karunk ráért, Emlék-ünnepeknek Nem fogunk okáért.
Vagy törünk, csinálunk, Vagy nem lesz itt semmi, De nem fogunk titkon, Vénen ünnepelni.
A Domb még mindig szűz S új ének az ének, Most már a sor rajtunk, Pusztuljatok, vének.
Öregek Domb alján, Fiatalok Dombon, Öregek emléken S fiatalok gondon.
Cookies on Poetry Cove