Skip to content
1877–1919

UJJAK A SZAJNÁBAN

Endre Ady

Ujjait mélyébe bemártja Páris vagy az emberi Sors: Piros, ón, zöld, korom és sárga, Rettenetes, végtelen ujjak

És fölzokog a Szajna árja. Benyúlnak a lelkünk mélyébe Titkos, nagy ujjak, karmolók. Medrünkben megborzongunk félve:

Rettenetes, végtelen ujjak És fölsírunk a süket éjbe. Egy hidon megállok: alattam A megkinzott Szajna zokog,

Bennem pedig egyre vadabban Rettenetes, végtelen ujjak Karmolnak, mint ott lent, a habban.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
UJJAK A SZAJNÁBAN · Endre Ady · Poetry Cove